2011. szeptember 18., vasárnap

Elég volt.

Azt hiszem a cím magáért beszél.... csak közölni szeretném mindenkivel aki azt mondja, hogy én egy hülye,buta vesztes vagyok hogy nagyon téved. Én egyáltalán nem vagyok buta. Az életem koránt sem úgy zaajlik mint egy normális 17 évesnek. Az én életemben nagyon sok mindennel meg kellett küzdenem ami sokat kivett belőlem. A testvérem aki belém lát tudja hogy kívülről erősnek látszom de egyébként nagyon érzékeny vagyok és mindent magamra veszek.... Volt egy időszak amikor nagyon megerősödtem, de aztán jöttek az újabb gondok amik lehet hogy valakinek öröm de nekem egyáltalán nem és ezek megviseltek. És most jutottam arra a pontra hogy nem csak megviselnek ki is porítanak de rendesen. A a családomak vélt csoportban én vagyok a legkisebb igaz nálunk a korkülönbségek nem sokak, de akkor is és mondhatnám azt is hogy talán az aki a legrosszabb mindenben. Az az igazság, hogy én ezt tudom, de más az ha te vagy vele tisztábban és más az hogy ha más mondja neked.... mert milyen jogon vág bármit is a fejedhez még akkor is ha a rokonod???? 2 héten belül kétszer kaptam meg hogy buta vagyok.... és kb. nem érek semmit. Azt tudni kell, hogy ha ezt meghallom nálam minden megszűnik és neki esek a másiknak...Mi az, hogy buta vagyok... egyáltalán nem vagyok buta... csak azért azt mondani mert hámunk közül a tanulásban én vagyok a legrosszabb...ez nem igazság.... ha ők kitűnőek lennének én meg 2-es akkor OKÉ, de neeeem. Mindannyian ugyanazon a szinten mozgunk 2-3 tizedes különbséggel... akkor meg miért kell ilyen köcsögnek lenni??? Persze az alkati dolgok miatt is mindig megkapom a magamét hiszen én vagyok a legtestesebb.... nem mondom hogy nem érdekel, mert engem is zavar, de nem rajtam múlik... már százszor ha nem ezerszer mondtam édesanyámnak hogy ezt és ezt szeretném, de mindig feledésbe merül.... de akkor ez most tényleg az én hibám lenne??? És attól sem vagyok vesztes mert még nincs életcélom.... én kérek elnézést hogy 17 évesen nem tudom még mi szeretnék lenni..., de attól még ugyanúgy tanulok és küzdök, hogy legyek valaki....
Mind1 ennyi volt rájöttem, hogy még ha arról is van szó, hogy valakinek nagyon jó a kapcsolata a családjával és a barátaival akkor is csak magára számíthat. Én idáig a számomra legfontosabb személyre támaszkodtam, de ennek most vége... elegem, van nagyon szeretem de akkor se fogom soha elfelejteni amiket a fejemhez vágott főleg úgy hogy ő az aki a legjobban tudja ezek mennyire fájnak. Mostantól tényleg csak én számítok és senki más... nem érdekel kiket bántok meg (őket se érdekelte amikor engem bántottak) és kiket nem leszarok másokat és csak én számítok. Én még fiatal vagyok és gondtalan életet szeretnék olyat amiben csak magamra kell koncentrálnom és arra, hogy boldogan töltsem el az év minden egyes percét. Magabiztossá és önállóvá kell válnom és ez csak úgy lehetséges, hogy nem érdekelnek mások véleményei és bíznom kell magamban. Küzdeni fogok az álmaimért és valamiben hitet is kell találnom mert rájöttem, hogy az életemből nagyon hiányzik, hogy higgyek valakiben/valamiben.
És valahogy át kell teljesen konvertálnom az agyam a pozitív hozzá állásra.... ez nagyon nehéz lesz mert nagyon passzív vagyok... de muszáj.




2 megjegyzés:

  1. Szia :)

    Most értem rá, hogy elolvassam a bejegyzéseidet és az első véleményem az volt, amikor megnyitottam az oldalt, hogy: wáó ez tök jól néz ki! Nagyon ügyesen megcsináltad, gratula :)

    A tanulós dolog nálunk is meg van, hiszen a rokonság mindig megpróbálja öcsémet hozzám hasonlítani. Én négyes tanuló vagyok míg öcsém egy erős közepes. Hiába vagyunk testvérek nem lehetünk teljesen egyformák, ráadásul ő fiú és mint a fiúk többségét nem nagyon érdekli a tanulás.
    Egyébként nagyon sajnállak, hogy ennyire nem állnak melletted, pedig a családnak az lenne a legfőbb feladata, hogy teljes mértékben támogasson.
    Próbálj meg pozitív lenni, tudom nehéz, hiszen én is sokáig az élet negatív oldalát néztem, de ma már azért többnyire pozitív vagyok :)

    Puszii

    VálaszTörlés
  2. Szia :))

    Köszönöm :) Már csak olvasókat kell gyűjtögetnem!!
    Meg fölösleges is szerintem az egész, mert minek persze sok múlik rajta de azért az életben nem csak ez a mérvadó.
    Támogatnak ők azért csak néha mindenkiből kitör ez és az ilyenkor nagyon rossz :(
    Próbálom, de néha olyan nehéz amikor pozitívan nézed és mégis rossz lesz... :(
    Na mind1 :))

    Puszi!! :))

    VálaszTörlés